Óda a magyar irodalomhoz

Az alábbi vers a Máriahalmi Irodalmi Pályázat felnőtt kategóriájának első helyezettje lett.


Óda a magyar irodalomhoz

A magyar irodalom gyöngyszemei tettek

azzá, aki lettem. Lényegében és egészen.

Már gyermekként is befelé figyelten

formáltak a versek észrevétlen, csendben.

Éreztem, titkokat suttog Weöres Sándor

lélekről mesélvén, ki tündérek közt táncol.

Láttam a varázslatot: csiribiri Bojtorján…

Az én lelkem is lehet, ki lépdel a lajtorján?

Később értettem meg az Örök pillanatban,

hogy kis „Ő”, ki öklében őrzi e pillanatot.

S, hogy mi létünk célja, ha még nem nagy az ember?

Válaszol József Attila szellemi szerelemmel.

Ó, Berzsenyi Dánielnek mennyei csírjai,

melyek himnuszát ihlették Keszthely isteneihez!

Most harsonákkal zengem én is vágyamat…

Mutasd! Tedd láthatóvá szép, s igaz önmagad!

Nagy és kimagasló emberi jellemek

értékként ragyognak, ha Jókait ismered.

Olvasván őket, arra joggal gondolunk,

élhetjük mi is azt, mit küldetésül kapunk.

A magyar irodalom üzenete hangos.

Föld és ég közt út, mely fényesen világos.

Érezd, amit közöl! Olyan szépen fuvall.

Szeresd, s adj tovább mindent, amit sugall.


Bense Andrea